Az ágyban ülve az érzékek már éberen készülnek befogadni a nap első sugarait, és a lélek már előre érzi…

A szél már az arcot simogatja miközben a hullám még éppen csak elkezd éledni. A deszka nyugodtan, mégis megfeszülve ringatózik a vízen, és a lélek már előre érzi…

A mezőn a fűszálak, miközben finoman simogatják egymást, de még egyenesen nyújtózkodnak a magasba, és a lélek már előre érzi…

Miközben még csak a hangulat érkezik meg a szívbe, és a lélek már előre érzi…

Az izmok, melyek megfeszülnek, hogy gyengéden simogathasson a kéz, miközben a lélek már előre érzi…

Előre érzi, hogy jössz.

Hát alázattal várlak.