Ha egyszer esőcsepp lennék, nem sietnék sehova. Érdeklődve figyelném a tömeget, akik rohannak, mintha dézsából öntenék őket, hogy miért tesznek magukkal ilyet?

Hisz lélekemelő módon lehet finoman suhanni és megérkezve, üdvözölni a levelet, mely lágyan fogadja messziről hozott szeleburdiságom. Hálás lennék neki, hogy megfogott és együtt élhettük meg a percet.

Vajon hány durva találkozás, finom érintés, durva érintés és finom találkozás kell ahhoz, hogy hálával tudjunk fordulni magunk felé?

Ezen a héten finoman ildomos haladni, mint az esőcsepp, ami én lennék.

A lágyság nem kapkod, nem rombol és nem bánt senkit. Még magát sem.

A lágyság elfogad, figyel és érzi, hogy mire van szükséged, mire van szükségem.

Ajánlom megtekintésre a következő emlékeztetőt Kaló Jenő tanár úrtól: https://youtu.be/39t2xvkrPVw

Szép hétfőt mindenkinek! Élvezzük az esős befelé figyelést!