2021. November 18. A türelem és önuralom jelentősége

letünkben folyamatosan, ciklusok ismétlődnek, melyek minősége nem lineárisan fejlődik vagy romlik.

Néha az élet, olyan akadályokat állít elénk, amelyekre csak egy mély sóhajjal és összeszorított fogakkal tudunk reagálni.

Látszólag ez a külvilág működése, amelyre nincs ráhatásunk, amely számunkra nehéznek, embert próbálónak és szinte már lehetetlennek tűnik.

A valóság ennél árnyaltabb.

A bennünk lévő tudatalatti részeink, a ki nem mondott érzelmeink, a megtanult ösztönszintű túlélési minták, tendenciák, irányítanak és teremtik meg ezeket az eseményeket a belső világunk tükrének mintájára.

Ez a kijelentés mélynek, és könyörtelennek is tűnhet, de magunkba engedve, és őszintén eljátszva a gondolatkísérlettel: ‘Mi az egyetlen közös pont az eddigi összes eseményben, cselekedetben az életemben?’ – könnyen juthat el mindenki a megoldásig amely egyértelmű: én vagyok.

Babits Mihály is megírta már ezt a felismerést A lírikus epilógja c. versében, plasztikus, letisztult formában a skorpió minőségének szemüvegén keresztül:

“𝘊𝘴𝘢𝘬 é𝘯 𝘣𝘪𝘳𝘰𝘬 𝘷𝘦𝘳𝘴𝘦𝘮𝘯𝘦𝘬 𝘩ő𝘴𝘦 𝘭𝘦𝘯𝘯𝘪,
𝘦𝘭𝘴ő 𝘴 𝘶𝘵𝘰𝘭𝘴ó 𝘮𝘪𝘯𝘥𝘦𝘯𝘪𝘬 𝘥𝘢𝘭𝘰𝘮𝘣𝘢𝘯:
𝘢 𝘮𝘪𝘯𝘥𝘦𝘯𝘴é𝘨𝘦𝘵 𝘷á𝘨𝘺𝘰𝘮 𝘷𝘦𝘳𝘴𝘣𝘦 𝘷𝘦𝘯𝘯𝘪,
𝘥𝘦 𝘮é𝘨 𝘵𝘰𝘷á𝘣𝘣 𝘮𝘢𝘨𝘢𝘮𝘯á𝘭 𝘯𝘦𝘮 𝘫𝘶𝘵𝘰𝘵𝘵𝘢𝘮.

𝘚 𝘮á𝘳 𝘢𝘻𝘵 𝘩𝘪𝘴𝘻𝘦𝘮: 𝘯𝘪𝘯𝘤𝘴 𝘳𝘢𝘫𝘵𝘢𝘮 𝘬í𝘷ü𝘭 𝘴𝘦𝘮𝘮𝘪,
𝘥𝘦 𝘩𝘰𝘨𝘺𝘩𝘢 𝘷𝘢𝘯 𝘪𝘴, 𝘐𝘴𝘵𝘦𝘯 𝘵𝘶𝘥𝘫𝘢 𝘩𝘰𝘨𝘺’ 𝘷𝘢𝘯?
𝘝𝘢𝘬 𝘥𝘪ó𝘬é𝘯𝘵 𝘥𝘪ó𝘣𝘢𝘯 𝘻á𝘳𝘷𝘢 𝘭𝘦𝘯𝘯𝘪
𝘴 𝘵ö𝘳é𝘴𝘳𝘦 𝘷á𝘳𝘯𝘪 𝘣𝘦𝘩 𝘮𝘦𝘨𝘶𝘯𝘥𝘰𝘳𝘰𝘥𝘵𝘢𝘮.”

Ahogy halad tovább a versben, szinte érezzük, az felismerés keserédes ízét a szánkban.
Ha képpel szeretnénk ábrázolni, akkor ugyanígy a befagyott kemény jeges, lápos vidék jelenne meg ösztönösen előttünk.

“𝘉ű𝘷ö𝘴 𝘬ö𝘳ö𝘮𝘣ő𝘭 𝘯𝘪𝘯𝘤𝘴𝘦𝘯 𝘮ó𝘥 𝘬𝘪𝘵ö𝘳𝘯ö𝘮,
𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘯𝘺í𝘭𝘢𝘮 𝘴𝘻ö𝘬𝘩𝘦𝘵 𝘳𝘢𝘫𝘵𝘢 á𝘵: 𝘢 𝘷á𝘨𝘺 –
𝘥𝘦 𝘫ó𝘭 𝘵𝘶𝘥𝘰𝘮, 𝘷á𝘨𝘺𝘢𝘮 𝘴𝘦𝘫𝘵é𝘴𝘦 𝘤𝘴𝘢𝘭𝘧𝘢.

É𝘯 𝘮𝘢𝘳𝘢𝘥𝘰𝘬: 𝘮𝘢𝘨𝘢𝘮 𝘴𝘻á𝘮á𝘳𝘢 𝘣ö𝘳𝘵ö𝘯,
𝘮𝘦𝘳𝘵 é𝘯 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬 𝘢𝘻 𝘢𝘭𝘢𝘯𝘺 é𝘴 𝘢 𝘵á𝘳𝘨𝘺,
𝘫𝘢𝘫 é𝘯 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬 𝘢𝘻 ó𝘮𝘦𝘨𝘢 𝘴 𝘢𝘻 𝘢𝘭𝘧𝘢.”

A vers záró sorai és megfogalmazás is magával ragadóan őszintén, mélyen és fátylak nélkül tárja elénk: egy ciklus lezárult. A kezdet után a vég is eljött.

Itt vagyunk, ahol már nincsenek mellébeszélő kifogások, álarcok és mellébeszélések.

Pontosan ez történik jelenleg kollektíven a munkahelyeinken, a családokban, a barátságokban, a városainkban, az országunkban és a világunkban is.

Lehullanak az életünkben jelen levő felesleges díszletek, és minden aminek nincs valódi értéke összeomlásnak indul.
Ez tud fájni, hiszen a változás, a régi rend elengedése mindig átmeneti fennforgással és romokkal jár.

Ezen a ponton a valódi megoldás és kihívás: a türelem és az önuralom.

Amikor ezt a két minőséget gyakoroljuk, a számunka valóban értékes célok felé haladva, és cselekedve, nincs mitől félnünk.

Minden erősen skorpió érdekeltségű személy érezheti magát most kényelmesebben, mint társai, hiszen ők életükben nap, mint nap erősebben tapasztalják eme változás árnyalatait.

Figyeljünk egymásra. Figyeljünk magunkra. Tudjuk szemlélni a bennünk lévő feszültség, harag, tehetetlenség érzését, és az állkapcsunk szorítását kiengedve, egy mély lélegzettel engedjük ki és el ezt a feszültséget.

Mosolyogjunk egymásra, amikor csak tudunk, hiszen most is számtalan okunk lehet a hálára.

Ha szeretnél akár személyesen is hasonló kérdésekről beszélgetni egy kötetlen konzultáció keretein belül, írj egy üzenetet, és egyeztessünk időpontot.

Ha tetszik, és csak olvasni szeretnél, kedveld, kövesd az oldalt és írd meg hozzászólásban, hogy neked mi ad okot a hálára még a legnagyobb feszültség közepette is?

Szeretettel,
Márk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s