2021. November 26. A választás, avagy a hit építő erejéről

Hommage á Babits Mihály

Te mit választasz ma?

Minden egyes nap felkelünk és hiszünk.
Ha tudatosan döntünk arról, mit szeretnénk táplálni, akkor akadályokba ütközve is könnyen szem előtt tudjuk tartani a célt.

A választásaink fizikai eredménye, a belülről fakadó hiedelmeink és önképünk sarokköveinek kapcsolata.

Ha abban hiszünk, hogy kecsesen, stabilan, hatalmas nyitott ablakokkal csodálva a világot, is lehet a magasba törni, úgy gyönyörű gótikus templommá válunk.

Ha abban hiszünk, hogy a zord világ ellen robosztus falakkal kell védekezni, mindenhonnan támadás és veszély leselkedik ránk, úgy más minőségű, lőrés nagyságú, román stílusú zömök templommá válunk.

A valódi kérdés, hogy a belső világunk minősége és a külső világban zajló események áradata közötti kapcsolatot erőfeszítések és felelősségvállalás árán mi választjuk meg, vagy sodródunk az árral, melyet hívhatunk karmának, szerencsének, véletlennek vagy akár felsőbb akaratnak is?

Ezt a döntést egyénileg minden egyes mostban, csak mi tudjuk meghozni. Mindenkinek megvan a maga keresztje, és a teljes szabadság az, ha a sajátunkat önként vállalva nézünk szembe a kihívásainkkal.

Ma lenne Babits Mihály születésnapja, aki maga is számtalan művében fejtetegette létezésünk miértjét és döntéseink felelősségét.

“…De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyajafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél…”

Nehéz időkben könnyebb a saját magunk cinkosának lenni, megalkuvással a kényelmet választani, nem haladni befelé és elengedni az céljainkat, de ebben a pillanatban is felelősségünk van haladni önmagunk teljessége felé.

A jelenlegi nyilas időszakának gyönyörű példája a következő vers. Másik köntösben, de ugyanezt éljük most is.

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra (1918)

Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, – s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: – úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy
a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihar
a fútta te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Te mivé építed ma a világodat?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s